NAGY HUNOR ATTILA

 

1989-ben születtem, december 3-án, Budapesten. Mikor a budai panelból leköltöztünk vidékre, a bátyám kapott egy dobfelszerelést Németországból. Ezt a garázsban már használhattam én is, ekkor 4-5 éves voltam. Egyszer apukám elvitt az egyik koncertjére, ahol spontán felindulásból játszottam egy számot a Beatricével. A produkció sikeres volt, ebben az időben már egy számot le tudtam játszani, édesapám persze ennek a tudatában volt. Bátyám nem tanult meg dobolni, de engem nagyon érdekelt.

Szüleim beírattak egy neves pesti zeneiskolába. Utáltam a tanáromat, szerintem ez mindig is kölcsönös volt, mert le akart beszélni a dobolásról, szerinte nem volt tehetségem. Később volt még 2 tanárom, akikkel jól kijöttem. Amikor Hirleman Berci lett a Ricse dobosa, nagyon sokat tanultam tőle. 

Én igazából autodidakta módon tanultam meg dobolni, élesben a koncerteken. 12 voltam, amikor úgy gondoltam, hogy én dobos leszek. Egyre többször jártam Ricsére, egyre többet léptem fel. Berci zongorázása miatt, egyre nagyobb szerepem is lett, 2004-ben már dobszólóm is volt. 17 évesen én lehettem a zenekar roadja, 20 évesen (2010-ben) pedig a dobosa.

Nagyon sokáig nem érdekelt más zene csak a Rock n Roll. Mostanában már nyitottabb vagyok másra is. Én mindig rajongtam valamiért, talán ezért van az, hogy ha valaki ma megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc zenekarom, én nem tudok rá válaszolni, mert nagyon sok van. (A kedvenc dobosaimnál van egy kiemelkedő: Tommy Lee).

Találkozunk a koncerteken…

Felszerelésem:

Elérhetõségek:

VISSZA